Vége hát lassan a fél évnek. Év vége. Az elmúlás, a vég kezdete és egy szebb jövőbe vetett hit gyökereinek táptalaja. Csak nekem íly kegyetlen az érzés hogy múlik minden és mégse változik semmi. Pusztán sodródom az árral, a nagy és komor tömeggel, melyből lehetetlennek érzem kiragadni magam. Egy csordultig telt pohárnak érzem magam melynek talpa már nem bírja a súlyt melyet tartania kell és borulni készül. Csak így érzem, csak így, egyszerűen, puszta békességgel telin.....

Tavasz. Mindenkinek és mindennek a megújulását hozó kivirágzás. Virágzik már ez élet. Boldog boldogtalan megtalálja párját, és búját baját feledi időnek idejéig vagy az idők végezetéig. Hát emelt fővel kell várni az időt mely eljő ha úgy hozza a sors. És keserűségünket valaki lehúzza a hideg kétbetűsön túlra, és röhöghetünk a múlt gondjain.

Zavar, zavar, zavar....nem látok semmit....
 

Hazaértem. Ha az egészet nézem furcsa volt néhol. A hét első felében jól éreztem magam, lenyeltem valahogy a keserű tablettát: haverok, cigi, nyugalom...nulla. Egy idejig mindenki elviseli a külső problémákat/sérelmeket. De egy idő után ellenben elgurul a gygyszer. Jó messze. És az ember már belefolyik a számára korábban oly nyomasztó, és ellenzett közegbe. Be száll a buliba. Ez velem is szép lassan megtörtént a héten.
Körülbelül keddig bírtam a strapát, utána szakadt el a cérna valamin, és utána már én is csak azt éreztem hogy mindenen hisztiznék a másikkal..... mert néha a körülöttem lévők ez csinálták...nap mint nap. A "jó" példa pedig mint tudjuk ragadós. Ettől az idegrendszeri defekttől eltekintve jó volt a nyaralás. Kaptam a lábam alá hőn áhitott hegyet, és természetet. Mellé városnézés volt a menü. Ezek között volt néhány mondhatni újjászületett város. Ilyen volt Venzone és Gemona melyeket a '76-os földrengések szinte teljesen megsemmisítettek. Utóbbi városban találtunk is egy tárlatot az akkor készült képekről. Mintha egy háború söpört volna végig a városon.
Hétfőn hegyi túra volt betervezve. Lanofkával mentünk föl 1700m-ig majd ott rövid tanakodás után én egy további hegy megmászását szerettem volna, inmár gyalogszerrel. Bár ebből a csapatnak nem minden tagja kért, ezért maradt csak anyu. A csúcs 2100m-en volt. Fárasztó volt, de jó érzés volt újra hegyetmászni......mint réges-régen. Fele annyira bírtam most a kiképzést, vagy még anyira sem. A lefele menetet pedig a térdeim nemtetszését váltotta ki. De valamit valamiért ugye...évközben hegyre akartam menni, most megkaptam! A menetelés közben viszont folyamatosan fotóztam. Számomra túl szép volt a táj.
 És még látogatónk is akadt.

Most...úgy...ennyit. Nincs kedvem folytatni.

A kapkodás nem erősségem. Bár az élet sem volt az az utóbbi 60 órában. Hétfőn még egész épelmével bírtam a napot. Kellemesen kialudtam magam, miután előző nap a normafai kiruccanás álltal okozott fáradtságtól este már csak vízszintbe kívánkoztam. Hétfőn pedig kellet az energia, hiszen este 8ra mehettünk melózni I.-vel. Életemben először dolgoztam hipermarketben.....hát vegyes a kép. Az oké hogy kaptunk egy csinos bért az éjszaka lenyomott 10 óra melóért. De a leltározás és az utána történő feltöltés elég idegörlő....meg izület örlő is. Tudom nem fenékig tejfel az élet... és minden diákmelónak próbálom a pozitívumait nézni, de itt kevés volt belőle. Mikor hazajöttem és túl éltem az I.-vel való közös buszozás közben elszenvedett back-flasht, csak azt éreztem hogy ragadok mint egy vödör ragasztó. Gyors nagygenerál, aztán alvás. Dél helyett persze délUTÁN tértem magamhoz...egész konkrétan Joye hívott estére koncertre. Mind ezt délután 4 kor....még szerencse lehet éjfélig aludtam volna.
Az esti agyradír újabb ütést mért az agyamra illetve annak maradványaira, melyet még a jövő héten használnom kéne. Majd óvatoskodunk addig...
Azért jó tudni hogy a hétnek lesznek még szép pillanatai....holnap tüdőszűrő, pénteken utazás, vasárnap utazás. Nyáron nem akarok utazni, veszteg akarok maradni. Mindenki jöjjön házhoz. Húzzon sorszámot aztán jöhet fogadási időben....
 

Hm......egyre hanyagabb módon bánok a bloggal. Lassan már lehet tovább kéne adni, mint valami használt ruhát. Ellenben ez furcsa,..erkölcsi torzulás, már-már hazaárulás lenne a részemről. Ezek a saját gondolataim amiket kiterítek a nagyvilág elé. Mintha önmagamat adnám el, mint egy kinyalt sztár akit eladnak a nagyközönségnek,....akivel útmutatást adnak a fogyasztói társadalomnak....ezt vedd, ezt csináld. Nem akarok a városban feltűnő plakátokról visszaköszönő Márk és társai lenni. Nem fogok a divat foglya lenni. Nem tudom felfogni miért lett a saját és az utánam következő korosztály ennyire felszínes.
Úgyvélem mindenki az, ha nem is nagyon, de egy kicsit egész biztosan....ezzel számoljon el mindenki maga. Sokszor be se nézünk a "csomagolás" alá hanem csak a borításról ítélünk. Ismerek nem egy embert akinél tényleges értelmet nyer: A zord külső, meleg belsőt takar.
Például ott van M. aki külsőre talán átlagos, de semmi képpen nem kirívó ember. Nem egy szép "nyalka" legény. De a külső alatt egy hihetetlen értelmes és érző ember van. Akik ismerik mind jó véleménnyel vannak róla, de a külső emberek, akik idővel bekerültek a társaságba, mind kicsit furán tekintettek M.-re. Mint kiderült, alaptalanul....

Megint mocorog a mehetnék érzetem. Már megint nem bírnék magammal?! Valahogy parancsolni kéne a fejemnek. Ne csak kósza álmokat kergessek. Amióta hazaértem fehérvárról, újra szép lassan bonyolódnak bennem a dolgok. Megint mintha egy hullámvasúton ülnék. Legalább hányni nem fogok semmi képpen sem.
Legalább majd minden este van valami ami egy kicsit "kirángat" a barlangból. Egy kis találka a haverokkal, sörözés, borozás, dumálás...... Valami azért mindig történik. Csak az alvásról kéne leszoknom.....kezdem megutálni....küzdesz a nagy büdös semmi ellen.....nem édesek már az álmok. Ha a fejembe öntenék egy vödör mézt, az sem segítene....:S
 
www.youtube.com/watch

Felhők. Nyomasztó komor tömegként tornyosulnak felettünk. Mikor végre az ember le rója köreit az élet stadionjának rekortánján, megváltást és nyugalmat akar. Egy békés, kellemes hétvégét. Egy vidám hétvégét, ahol nem az összefüggésekről, eljárásokról van szó, hanem hogy mi mindent lehet újra együtt csinálni. Ehelyett megkapja a vígasz-tapaszt egy rohadt nagy vihar formájában.

Az őrületre pedig már enyhülés kell hogy jöjjön. Kiválló eredményeket lehet elérni mindenhol és mindenkor ha az ember olyan zavart mint macska a lézerpötty láttán. Az évvégi hajtást kölcsönösen kísérő dolgok....fáradtság, étvágytalanság, álmatlanság, vagy éppen furcsa álmok.
 

"Volt egy álmom. Láttam magam megszületni. Gyámoltalan és sírós kis csöpség voltam. Anyám karjaiban aludtam. Akárcsak a mesékben. Ekkor elindult az idő kereke....... Kúszok-mászok. A régi panel nappalijában vagyok. Apám a kanapén ül és hív hogy jussak el hozzá. Anyám kezében az öreg Zenit. Virtuóz módon készíti a képeket. Mindketten vidámak. Elindulok. Ahogy haladok át a szobán, mintha térben és időben haladnék.....

...Hirtelen kipattan a szemem. Körbenézek...301-es terem, magyaróra. Az ablakon az utca lüktető hangai hallatszanak be. Imi valamit magyaráz....de valahogy az egész elmegy a fülem mellett. Csak bambulok és pásztázom a tekintetemmel a termet. Imi elővesz egy pakli kártyát. Kever...oszt. Passzolok...az idő is passzol....

...A lányra nézek. Szép lassan tűnik el mellőlem, mintha csak egy filmben lennénk. Utolsó erőfeszítéssel próbálok utána kapni, de már csak az állott és párás levegőben kapálózok. Körbenézek. Az egykor békés park egy temetővé változott. A lábam pedig csak visz. Vezet a sírok között. Egy nagy gránitkővel fedett sír előtt állok meg. Csak dátum van rajta......

...Fürödni indulok. A kád víz azonban mint a tenger úgy nyel el. Pár pillanatnyi merülés után egy ajtót látok magam előtt. Belépek rajta. A találkozó. Nagy szallagon feszít a felirat: Érettségi találkozó. Keresem az ismerős arcokat. Végül egy kupacban megtalálom az osztály nagyját. Ismerősek az arcok, de mindenkin látszanak az eltelt évek....

...Az ismerős fehér szobában vagyok. Az orvos odalép, végigmér. Hallgat mint a sír. Majd egy szó nélkül távozik. Körbe nézek. A szoba egyik oldalán hosszú ablaksor van. Tőle pedig nem messze egy fotel. Átülök. Az ablakon bámulok ki. Alattam a nyüzsgő város. Az eget nézem megint. Egyedül vagyok a szobában. Saját magányomba burkolózva. Hirtelen madarak repülnek el az ablak előtt. Felsejlenek a szerettek. A családom, az ismeretlen lány. Feltörnek a látottak. Végig villannak előttem az álom képei. Mintha csak egy film peregne előttem. Sötétedik minden. Nem hallok, nem látok semmit. Csend és béke. Éles hangot hallok. A telefon ébreszt. Reggel van. A kollégiumban vagyok. /2010-05-03 14:40/
----------------------------------------------------------------------------------------------------

"Monoton kattogás és zötykölődés. Jobbra és balra dőlünk. Ingaként rázzuk a vonat muzsikájára." /2010-05-11 23:43/
----------------------------------------------------------------------------------------------------

"Zene. Lételeme a fiatalságnak. Szórakozás és tánc elengedhetetlen kelléke. A zenéhez kellenek művészek, a művészeknek kellenek az ihletek az alkotáshoz. Ihlet. Sugallat melynek minden ember engedelmeskedik. Éppen tudatosan vagy csak tudatalatt. Fanatikus megszállottsággal vagy csak gyenge, erőtlen kísérletekkel."

"Álmok. Édes álmok, melyek elringatnak. Elringatnak és elvisznek bágyadt elménk legmélyén rejlő, hőn áhitott célunkhoz. Elvisznek, hogy a hosszú út végén hirtelen visszalökjenek a szívnek oly keserű valóságba.  /2010-05-15 17:50/
--------------------------------------------------------------------------------------

Azt hiszem le kéne szokni pár dologról...... De alvás nélkül nem lehet élni:S

Legutóbbi - siralmas - bejegyzésem óta igen hosszú idő telt el. Azonban az írást folytattam a maga klasszikus formájában. Toll és papír. Ezután is fogok posztolni. Csak hosszabb formában de még mindig nem naponta.... Tudom, lustaság fél egészség, de hétfőig a sulinak kell élnem. Utána is persze, de a héten hétfő délutántól lesz időm......bár pénteken matek..... Ahogy ősszel mondtam: "Beindult a félév végi szopatógyár!"

Nyakatekert 24 órám volt..... Tegnap a geodgyak után "haza"ugrottam pestre. Még fehérváron a p.u.-n belebotlottam két ismerős arcba. Tripla X és Vadóczka várták a vonatot, bár mint kiderült utóbb csak Vadóc jött vonatozni. Végig dumáltuk az utat, legalább nem untuk halálra magunkat. Pedig még beficcent a szokásos mávos késés is..... Már morogni támadt kedvem, csak kaptam az sms-t hogy fél 7kor van találka. Így legalább nem kések el..... Hazamentem ettem, kicsit rendbetettem magam, aztán neki a városnak.

Joye-val a metróba beszéltük meg a találkát. Pipa. Irány moszkva. Persze hogy mi voltunk az elsők, pedig mi sem időben voltunk ott. Lementünk matchba lévén hogy szomjasak voltunk... Közben szép sorban jelentkeztek az emberek. Mikor végre összeállt a nép, átmentünk kisjátszóra. Letelepedtünk és mindenkinek elkezdett járni a szája, - storyzgatott, és ivott a nép. Idővel átkívánkoztunk rézmálba, ezért elindultunk, a Mamut előtt leszakadt Sz negyedmagával, mert mentek koncertre. Ugyhogy megfogyatkozva de folytattuk az utat. Rézmálban a buli már rendesen ment, ugyhogy inkább a kerthelyiségre tettük le a voksunkat. Még hideg sem volt annyira... A beszélgetések tovább folytatódtak, közben pedig beért Mike két barátja is..... Végül valamivel 1 után jöhettünk el, már nem rémlik pontosan. Lévén hogy még volt időm dögivel, gondoltam elkisérem Joye-ékat hazafele. Közben még kicsit beszélgettünk, de ahogy láttam már máshol jártak kicsit. 2re értünk hozzájuk, gyorsan felpateroltam őket, lévén hogy mindketten majd kiestek a szájukon... bár Joye még dumálni akart a kapuban ácsorogva, de gyorsan meggyőztem hogy neki és a barátjának a kapun be kel lépniük, én pedig elandalgok.
 

(2 óra papír fecniken)
Mélypont. Mindenhol csak párokat látok. Tesze-toszán vánszorgok a vácin, majd a körúton. A fizikális fáradtság ellenére az agyam jár....csörögnek, csattognak a fogaskerekek. Valahogy mégis sokminden megfog és elmerengek rajta. A Jászaiig bírom. Fáradt vagyok. Leülnék, de valahogy elhessegetem a dolgot, és inkább lesem mikor jön az éjszakai. Szálingóznak az emberek. A legtöbben láthatólag a Morrison's-ban voltak. Fáradtak,részegek,és csak haza akarnak jutni. Haza....vajon hol van? Nem tudom. Megint elöntenek az érzések. Megint benézek képzeletben a béka segge alá. Hirtelen megérkezik köhécselve az éjszakai. Felmászom. Mindenhol homályos tekintetek. Leülök a busz végében. Csak nézek ki az ablakon. Bámulom az esti várost. Nyugodt, csak a busz duruzsolását hallom és érzem magam alatt. Sorba vesszük a megállókat. Bámészkodom...közben önkéntelenül is a gyűrűt rakosgatom folyamatosan. Oda se nézek... csak valamivel próbálom terelni a gondolatokat. Nem akar sikerülni. Moszkva tér. Leszállok és nekivágok a sétának a déliig. Topogok az utcán. Valahogy már teljesen idegen ez a város...csak megyek, megyek ameddig célba nem érek. Egy szürke alak botorkál előttem. Talán korombeli. Majd láthatóan elégedett arckefejezéssel nyugtázza hogy hazaért. Haza. Gondolataimba mélyedek újra. Eszembe jut Dosztojevszkij
"Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved."
És milyen igaz. Megyek az utcán és közben magamba süllyedve írok. Szánalmas. De mégis örömmel tud eltölteni hogy van nálam egy tompa ceruza és ez a néhány papír. Nem a megváltás lapjai...csak a gondolataim tapintható formában. Kezd fogyni a hely a "lapokon". Elérek a p.u.-ig, de még be van zárva. Egy srácot most küldenek el a biztonságiak, hogy jöjjön vissza 3 kor. Ránézek az órára...2:34. Útnak indulok hogy leülök a gödörben az egyik székre. Mind vizes, pzs-vel meg nem állok jól. Elindulok hogy teszek egy kört. Azonban inkább kiülök a gödör felső széln lévő márványos korlátra. Lógatom a lábam. Alattam a mélység. Néha egy kis szellő fúj. Rágyújtok. Mélán belebambulok a dobozba és számolok. Kevés. Rengeteget elszívtam az este. De jól esik. Míg szívom, farkasszemet nézek a déli hatalmas és romos épületével. Csak bámulom. Csend és nyugalom honol. Néha egy-egy taxi húz el az Alkotáson vagy a Krisztinán. Izgatottan nézek az órára.....2:48. Ólomsúllyal telnek a percek. Csak a tagjaimban érzek fáradtságot. A lógatástól kezdenek elgémberedni a lábaim. Még van egy kis hegye a ceruzának. De lassan hídkábel vastagon fog. A papír is fogy. Elő kéne venni az agyam, de használhatatlannak érzem a memóriám. Telítve van az agyam. Csordultig van. Villamost hallok a távolból. Kisgyerek módjára jajgat ahogy kanyarodik. Újra időt nézek....2:56. Leszökkenek a járdára.... Csoszorászom a nedves aszfalton. Megállok a peronokhoz vezető lépcsők előtt. A kordonnak már nyoma sincs. Felmászok. Körös körül sehol senki. Csak magam vagyok. 2-es vágány. Kimegyek a vonathoz. Utolsó sorok. Itt a vég...elfogyott a papír, és a ceruza is olyan tompa mint egy fatuskó. Felkapaszkodom a szerelvényre.....Még fél óra. Szerencse. Találok még egy szórólapot. Egy fehérvári srác is felszált velem a vonatra. Beszélgetünk. De hamar elnyomja az álom, megkér hogy ébresszem majd föl ha ott vagyunk. Bólintok......2 perc után már csak a békés szuszogást hallom. Mintha a vagon lélegezne. 3:18. Bámulok át a másik vonatba. Üresebb mint a miénk. Elmélyedek, és a gyűrűt rakosgatom.... Közeleg az indulás. A kaller is már föl alá járkál és kapcsolgat mindent. 3:33. Meglódul végre a vonat. A külső vágnyrengeteg közepén járunk. Idegenné lett ez a város. Minden idegennek tűnik. Egykét régi emlék jár a fejemben. Bohém nyári emlékek. De homályosodik minden. Tompán nézem a már ismerős "tájat". Minden az éjszaka sötétjébe burkolózik. Ahogy halad a vonat, egyre több a felszálló az állomaásokon. Mindenki igyekszik a munkába. Utolsó betűk. Ürességet és magányt érzek....nem többet. Lehet az alkohol. Már nem tudom.....
Én vagyok Dosztojevszkij embere....

Újabb hét telt el. Lassan már kezdem elfeledni hogy az idő hogy múlik. Mennek egymás után az órák, napok, hetek. Csak azon kapom magam hogy újra kedd, újra péntek....... Mindig csak az tűnik föl hogy "hosszú" idő telt el az előző bejegyzés óta. Azonban ez az idő hetekben mérhető. Idővel talán jobban meg foglyuk becsülni a drága időt, de most csak hagyjuk peregni. Aztán rájövünk hogy vissza már nem forgathatjuk és ami elszált az csak emlékek képében tud tovább élni.

Az eltelt egyhétben jobbára szokás szerint tengtem s lengtem a napok sodrában. Nagyjából a semmi volt az amit "csináltam". A hétvégén is tanulni szándékoztam......nem jött be. Konkrétan semennyire. És ez így nagyon nem jó, a héten komolyan változtatni kéne rajta, mert már kevesebb mint egy hetünk van a következő zh turnusig....és bele kell húzni. Legalább leadandó nincs annyi, "csak a szokásosak". Geod, mecha.........

Talán a mai nap volt a legeseménydúsabb. Délután megkaptuk a gyűrűket....Végre elkészültek. Aztán este összeült a csapat hogy megbeszélje a jövő évi bALEK hetet.
Azonban hogy legyen is valami üröm az örömben, szembesülhettem vele hogy újabb vakvágányra futottam.... De most nem akarom hagyni magam, nem akarom és nem is fogom ennyiben hagyni. Küzdeni akarok és fogok is.....Elhatároztam!
 

Újra itt, és tényleg itt - a koliban az ágy szélén ücsörögve - dúdolgatom az élet dalát. Az talán túlzás hogy dúdolom, de tengetem a perceket,órákat, és napokat. Cuk'bá szokás szerint már az igazak álmát alussza. Nem tudom hogy csinálja hogy elfekszik, és paff... már alszik is. Majd elkérem tőle a receptet.
Megint csak elég hosszú idő telt el mióta utoljára írásnak adtam a fejem. Törtétnt egy s más. Újabb évvel lettem öregebb. Ennek megünneplésére a sráck szerveztek egy jól sikerült összeröffenést pesten, ami nagyon tetszett. Bár tény hogy egyúttal osztálytalálkozónak is meg lett hirdetve az esemény. Jó volt sok régi arcot látni, és sok régi emléket felidézni, amin jókat kacarásztunk a "nagy idők" távlatából visszatekintve. A buli végül olyan jól sikerült hogy igen csak "korán" térhettem haza.
Az elmúlt hét erős mélyrepüléssel indult. Az események láncolatába nem akarok belemenni, de a hétfő kb 10ből -10-et ért el. Pláne a matek pót után, melynek kiosztása köben csabina újabb fantasztikus megjegyzésének lehetettünk fültanúja. Aztán következő nap csordás osztott ki, mert kicsit szórakozott voltam az óráján, ......többedmagammal. Valahogy nem hoztak "lázba" a tanulmányi és viselkedésbeli problémák miatt elszenvedett sérelmek.


Csak várok, várok de nem tudom már mire. Hogy tárgyilagos legyek, egy választ várok.....már jó ideje, de sehogy sem kapom meg. Már-már mániákusan kutatom a válasz nyomát....mint egy 5 éves gyerek a fa alatt az ajándékokat karácson idején, néha pedig szomorkás hangulatban, de legbeleül titkon reménykedve hogy mégis megkaptam. Mondják hogy kitartónak és rettenthetetlennek kell lenni. De ahogy a mai világot látom inkább tuskónak és dúsgazdagnak. Ez a "tuti" páros................ Én inkább maradok kitartó és rettenthetetlen. Tuskónak lennem még könnyű feladat lenne, de dúsgazdagnak már kicsit problémás:) Mindenkinek önmagát kéne adnia, talán ez lenne a legfontosabb, de mit tudjuk nagy az isten állatkertje és alacsony a kerítés, ezért kevesekben van meg az amit a sokaságnak is át kéne vennie.
Csak sokak számára az egyszerű és "hétköznapi" erények elérhetetlenek. Megfizethetetlenek. Elvakulnak a közegtől amibe születtek és amiben mozognak.... És előbb...vagy utóbb...nem látják a fától az erdőt, és csak a csordaszellem irányítja őket. Elvesznek abban amit sokan szürkeségnek neveznek...... Egy monoton, egy "ritmusra" mozgó méhkasban....mely mindenkiből kivesz valamit, hogy egy alaktalan "valamivé" gyúrja azt át, és ebből éljenek a "szorgos méhek"

Újabb forgolódással teli este. Ilyenkor legalább megjön az ihletem az íráshoz... Hallgatom ahogy szinte egyként lélegzik az egész koli. Mindenki alszik....majdnem mindenki, most találkoztam Ben-Joe-val a folyosón míg bagóztam. Ő is pót zhra próbál készülni, ahogy én tettem azt délután illetve este, bár gyanítom több sikerrel teszi ezt mint én. Suli után Stand-Uppal megcsináltuk a tömbrajzot geodra, de a végén már kezdtem teljesen beleőrülni. Utána a geod tanulás méginkább nem ment. Már-már tébolyultságot éreztem magamban, sehogy sem tudtam erőt venni magamon hogy tanulásra bírjam magam. Egyszerűen semmi nem ment a fejembe. Majd reggel felkelek és délelőtt míg itthon vagyok addig benyalom amit tudok, aztán meglátjuk. Jelenleg totál esélytelennek érzem magam, ami nem sok bizakodással tölt el. Konkrétan semmivel sem. Bízok a délelőtt és a friss elme alkotta páros hatalmában....

Visszajöttünk a szünetről és szinte minden változatlanul folyik a medrében. Talán minden túl változatlan, ha lehet így fogalmazni..... már-már monotonításba hajlik a napok múlása. Meg kéne törni valamivel, de erre még várni kell.....jelenleg előreláthatóan az elkövetkező 36 órám még maga lesz a tömör gyönyör. Holnap, azaz inkább ma geometriából lesz számonkérés, holnap pedig geodéziából írhatom a pótzh-t, amihez nincs túl sok kedvem. Pedig valamelyest szeretem ezt a tárgyat.
Azonban a szünet alatt összeszedett láncokat valahogy még most sem sikerült ledobnom, még mindig nyomnak és gyűrnek maguk alá. Egyszerűen menekülhetnékem van még mindig, elfutnék........el a messzeségbe, ahol csak magam vagyok, és megszabadulhatok a gondolataimtól. Lassan mindenből sok van odabent. Nem az én asztalom az őrjöngés - bár szerintem néha meg bírnának cáfolni - de ha nem "könnyítek" magamon, akkor valamitől egyszer csak kibújik a szög a zsákból és valaki olyanon töltöm ki a "haragom" akit meg nem akarok bántani........mert úgyis csak akkor venném észre magam, amikor már elszóltam magam. Rossz tulajdonság. Most is csak bagoly módjára "virrasztok" és írok. Nem jön álom a szememre. Mostanában erőt vett rajtam a rendszertelen alvás szindrómája. Csak jár az agyam. Utazom a képzelet hullámain....ellenben álmokból nem lehet várat építeni, ugyhogy ki kell magam zökkenteni ebből a kerékvágásból. Változtatnom kell........

Nagyon eltűntem innen is. Kerek két hete nem jártam itt, valahogy nem is nagyon tűnt föl..... Volt elég dolgom, bár ez nem ad kibúvót a dolog alól, hiszen álltalában esténként írtam eddig mindig.

Az eltelt két hét főképp az egyetemről szólt. A múlt héten 3 zh megírásának élvezetével lettünk gazdagabbak. Ha jól sejtem egyik sem sikerült....... Bár csak a geodéziáról tudom ezt biztosan elmondani. Apropó geodézia, az elmúlt két hét gyakorlatai után elmondhatom hogy mr tudok pontraállni és kitűzési vázlatnak megfelelően mérni. Tudom ezek csak alapdolgok a geodéziában, de valahogy így is jó elmondani.

Azonban lehet tegnap nem kellett volna Joye-t faggatnom. Azt hiszem rossz lóra tettem, mikor beszélgettem vele. Majd csak megemésztem valahogy.... Eddig nem egyszer sikerült, és végsősoron nem is tudok már mást csinálni. Talán erre mondható hogy ez az élet rendje.?

Cogito, ergo sum.....Gondolkodom, tehát vagyok. Ellenben néha úgy érzem csak egy fekete lyuk van a fejemben, mely mindent elnyel. Jobb lenne ha inkább a világegyetemhez hasonlóan tágulna a fejem, és "elférne" benne minden.
Talán most van az első olyan pillanat hogy nem tudom már tényleg megmondani hogy mibe miért vágtam bele. Miért keltem fel reggel, hogy miért jelentkeztem a GEO-ra, hogy miért jutottam oda ahol vagyok. Miért költöztem pestre és miért nem maradtam Pécsen. Sok kérdés kavarog bennem, de a pillanatnyilag fontos dolgok mostanában csak úgy elrepülnek felettem. Most is geometriáznom kéne,...... de valahogy szokás szerint semmisem akar tiszta lenni, ezért kedvem sincs hozzá nagyon. Majd Ajjét megkérem magyarázzon el pár feladatot újra. Ajje és Axl mellől is "úgy elkoptam" dreherbe járás tekintetében..... Majd remélem zh szezon után lesz elegendó időm mindenre. Elég idő, már most nincs nagyon mindenre időm,.....csak azt érzem hogy az is kurvára repül. Húz mint egy tetves meteor, amit sehogy se tudsz lefékezni. Még pár "évecske" ami így elrepül és már a darálóban leszünk mindannyian. Addig meg kapaszkodunk mindig mindenbe, hogy előbbre jussunk, és a szép élet reményével kecsegtetjük magunkat. De legalább míg a bilibe lógatjuk a kezünket, addig boldogan tekintünk a jövőbe...
 

Úgy döntöttem a héten kicsit újító szellemben fogok tevékenykedni. Ez nem merült ki sokban, pusztán annyiban hogy a tanulás terén elkezdek korán felkészülni a zh-ra. Jövőhéten már írunk is fizikából. Utána geod és meha, majd a dékáni szünet után pedig matek. Nem lesz egyszerű, de úgy aránylag jól el van osztva. Fizika valszeg könnyű lesz, legalábbis az eddig látottak alapján nem számítok igazán nehéz feladatokra, ellenben geodtól tartok egy kicsit. Matektól meg méginkább.....
A másik újító gondolatom az volt hogy a mai naptól rendszeresen eljárok futni. Nem ártana némi kondíciót szereznem, mert eléggé eltunyultam az elmúlt fél-egy év során, amióta nincs nagyon sportolási lehetőségem. A mai "próbálkozásom" fél óra hosszúra sikeredett. Elfutottam a közeli horgásztavakhoz, meg vissza. A tavaknál tartottam egy rövid pihenőt. A pihenő alatt a naplementét bámulva kicsit dejá vu-m támadt, kicsit olyan volt a hely fílingje mint Pécs mellett a malomvölgyi-tó. Már-már kezdtem belemélyedni a régi emlékekbe, aztán eszembe jutott hogy miért jártam erre. Most már tudom ha egy kis magáynos-gondolkodásra van kedvem akkor hova kell mennem. Szerintem mindenkinek van egy ilyen kis "dugi" helye. Mint a kisgyerekeknek a szekrény mélye vagy a kuckó legmélye. Szép volt, jó volt. De holnap újra kedd, és újra 8 órás taposómalom. Nincs hozzá kedvem. Tudom, ez már nem fog változni, de unalmas és fárasztó, mert oda vagyok láncolva a padhoz. Pedig kint már kezd végre szép idő lenni....

Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy tévét...... Akár ez is lehetne sokak mottója. Az ismerős mondatok talán sokak fülében csengnek. Én ingább minden egoizmustól mentesen, gondolkodás nélkül választom az ideglelést hogy önmagam leszek. Nem kívánok megfelelni mások álltal támasztott ideáloknak mint megannyi tizenéves, ország és világszerte.
A fentebb olvasható sorok ellenére nem akarok az áldozati bárány szerepében tetszelegni. Önmagam akarok lenni. Mindenkiben szunnyad a maga, hamisítatlan egyénisége, de sokan képesek ezt vásárra vinni és inkább a trendeknek kívánnak megfelelni. A trendeknek pedig idővel fanatikus követői lesznek.......ha pedig az adott szokásvilág változik mindenki kispapagáj módjára követi. Ebből jönnek létre a "műemberek" akik csak a csordaszellemnek tudnak engedelmeskedni. Talán egy cseppet élesnek hangzik a kritika, de szerintem ez így van a mai világban. Sajnálattal látom. Valahogy azonban kiváncsi vagyok mi lesz ezekből az emberekből 5-10 vagy akár 20 év múlva. Milyen emberek lesznek, hova jutnak?? Persze a világ változik így idővel lehet hogy ez a "szokás" elveszti hatalmát.
Sokszor Bp.-n az utcán sétálva meg-megpillant az ember egy két kifejezetten "furcsa" teremtést. Természetesen a furcsát jó értelemben értem. Ezeket az illetőket sokszor jól megjegyzem maganak. Lehet egyeseknek ez a célja. De néhányak pusztán a megjelenésükkel jól bevésődnek az emlékeim közé. Van jópár ilyen ismerősöm is akik hasonlóan a fent említett személyekhez, elég maradanóak voltak számomra. Az ilyen embereket kedvelem. Nem szeretem a szürke hétköznapokat élőket, akik csak beleolvadnak a környezetükben és sodródnak az árral, mintha egy gyors folyón utaznának. Azonban amint azt tudjuk a természet változatossága nem ismer határt, ennek megfelelően minden lehetséges!!......

Talán egyeseknek ismerős a film címe, talán nem. A múltkor volt alkalmam megnézni.....Will Smith szerintem nagyon jól alakítja az élet sodrával harcoló embert, aki próbál mindent megtenni fia és saját életének rendezésére. Vajon hány embernek jut hasonló sors, vajon hányan próbálnak közülük ilíen hévvel kilábalni belőle. Szerintem kevesek tesznek meg ennyit a családtagjaikért. Talán nem a legjobb példa de a minap mikor éppen a délibe keringőztem át metróval és éppen elmélyülten zenét halgattam, észrevettem egy 3 gyerekes családot. Apuka-anyuka szerintem alig lehetett túl a 40-en, de a három csemete még elég csöpség volt. Az egyik olyan 5-6 a középső olyan 4 a legkisebb pedig talán alig volt 3. Jópofák voltak ahogy jólnevelten ültek az ülésen sorban mint a verebek a dróton. De a legidősebb nagyon "felnőttes" volt. Főleg a legkisebbel szemben. Mikor az idősebb elkezdett enni, akkor a legkisebb is enni szeretett volna, erre az idősebb habozás nélkül átnyújtotta a saját sütijét, amiből még jócskán volt. Aztán mikor leszáltak akkor kézenfogta a kicsit és szépen az ő tempójában kézenfogva lesegítette a metrokocsiról, majd kísérte. Kicsit gombóc nőtt a torkomba. Előjöttek a gyerekkori emlékeim.....ahogy rendre martuk egymást a nővéremmel. Mint ahogy a rossz testvérek szokták.....najó mi sem voltunk azok a kis ördögök akikre folyton rá kellett szólni, de azért nem voltunk földreszált kisangyalok. Egy szó mint száz, valahogy nem találtam emléket rá hogy a nővéremmel mikor voltunk ilyen jó testvérek..... Sajnálom az elvesztegetett időt. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét sokszor inkább feladtam volna a vitát és lettem volna ilyen kistestvére a nővéremnek, és akkor ő is biztos így viszonyult volna hozzám mint a kisfiú az öccséhez/húgához. Csak pörgethetném vissza, a napokat,.......heteket,.....az éveket, egészen a lassan már oly távolninak tűnő múltba.
Már alig van hátra több mint egy hónap a születésnapomig, de valahogy nem tudok a jövőre gondolni, egyre csak a múlton ábrándozok. Vajon miért?! Anno mikor 18 lettem, valahogy a születésnapomon az utcán sétálva egyszer csak azon kaptam magam, hogy pörgetem magamban az eltelt évek emlékeit. Furcsa volt, de valahogy abban a pár percben egyszerre tudtam boldog és egy kicsit szomorú is lenni. Csak két évet "öregeedtem" de megint csak a múltat pörgetem magamban. Újra és újra és újra.........

Vasárnap miután megállapítottam hogy sérvet fogok kapni mire leérek pestről a koliba, útnak indultam. Sérvet ugyan nem kaptam, de rendesen kifulladtam mire leértem. Nem csoda hiszen az muterban kezd kialakulni a nagyi reflex! Vagyis mindenki bélpoklos és egy volvo homlokrakodó teherbírását is képes meghazuttolni. Ennek szellemében annyi kaját hoztam hogy a szokásos vasárnapi bevásárlást nagyon occón megúsztam.....
Hétfőn megint kegyetlenül fáradtan ébredtem, de átevickéltem a napot. Aztán megpróbáltam lelkiekben felkészülni a keddi 8 óra tömör gyönyörre. Nem sikerült. A keddi napot valami betegesen hosszúnak éreztem. Mintha valami kényszermunkatáborban húztam volna le 10 évet. Nem elég hogy reggel vilégom nem volt, még a geom dolgozatomat is elbasztam. Ennek következtében az utolsó 4 óra már nagyon hosszúnak tűnt. Teljesen meghaltam....bizony, ilyet is tudok:)
Ma már odáig jutottam hogy majdnem elaludtam reggel. Stand-Up vert fel fél 8 kor hogy megyek-e. Gondoltam benézek mehára, lévén hogy katalógust ígért a tanerő, melyet be is tartott. Azonban a reggeli fáradtságot nem tudtam legyőzni, így majdnem bealudtam óra végére. Ellenben geod teljesen felvillanyozott, és érdekes volt. Stand-up-pal haza értünk délre, majd ebéd közben megvitattuk a délutáni teendőket. Én szokás szerint deszundítottam ezért igen későn indultam neki a dolgaimnak.....mely kimerült annyiban hogy elcammogtam a postáig.

A dögrovás ötödik napján végre elmúlt a nyomasztó fejfájás és most már a gigám se fáj. Ellenben tegnap reggel óta élvezet köhögni...ugyanis péntek reggel míg a Szezám előtt böjtöltünk hogy átjussunk az úton, sikerült egy szép, mélyhangú, köhintést produkálnom, aminek következtében már muszály volt zsebkendőhöz nyúlnom, ha nem akartam egy komplett spanyol csigát tartogatni a számban....már vártam mikor kezd el mozogni a sárga kis ördög.
Alapvetően az első hét nem volt egy kifejezetten nehéz "jelenség". Még a keddi nyolc órányi agytumor-képző maraton sem volt sok....szerencsére úgy-ahogy az is elrepült. Ellenben a torokbaj miatt kicsit mégis szar volt a hét. Hiszen nem kellemes minden estét végig krákogni, vacogni, fulladni.... De legalább már túl vagyok rajta.
Mára ellenben találtam megfelelelő programot... elmentem a szépművészetibe! Volt egy kiállítás a francia festészet remekeiből melyet a Puskin Múzeum jóvoltából láthatott a nagyérdemű. Annyira nem rajongok a festészetért hogy minden kiállításra elmegyek, de ez jól hangzott, így amikor az ősök felajánlották, rábólintottam. A kiállítás az XIX. század közepétől a XX. század elejéig tartó időszak remekeit vonultatja fel, melyeket ez idő tájt a dúsgazdag orosz műgyüjtők vásároltak meg a főleg francia művészektől.

 Három kép volt mely kifejezetten tetszett, és megragadta elmémet. Nem mellesleg ilyen ritkán fordul elő. Az egyik egy van Gogh festmény, melynek címe: A börtön udvar

 A szemlélő számára talán nyomasztónak tűnik a kép. De mikor az ember élőben látja,.....valahogy egyből beletudja magát képzelni valamelyik rabnak a bőrébe......vagy csak egyszerűen a képzeletében lévő börtön négy fala közé, mely számára felér a rabok igazi börtönével, mely elzár, és bezár mindenki és minden elől.......

 A másik egy Eugene Carriere által festett kép volt, mely szintén jól sikerült és elég egyedi alkotásnak tűnt számomra. A kép címe ha jól emlékszem: Az anya csókja(nem biztos, nem emlékszem rá pontosan). A kép már-már talán ilyesztőnek hat, a "kísérteties" alakokkal. Ahogy a tapasztaltam eddig, Carriere több ilyen képet is festett, ahol a szereplők hasonlóan "szellemesek". Ellenben szerintem ebben rejlik a kép varázsa, ezzel lehet tökéletesen kifejezni a kép témáját, mondanivalóját.

A kiálításon látott képek közül a kedvencem talán André Derain: Fatörzsek című képe volt.
Annak ellenére hogy a képet elméletileg a művész a kubizmus hatásainak megfelelően festette, nekem kifejezetten tetszett. Szívesen elnézegetném a falralógatva..... Sajnos azonban nem vehető meg reális áron, márha egyáltalán eladó!? A lényeg hogy a kép elméletileg olyan, festési kultúra idején készült, melynek eddig látott művei nem, vagy csak kevésbé tetszettek. Ez azonban valahogy megfogott. Lehet hogy csak a kubista egyszerűsége, de ugyanakkor számomra kedves témája miatt tetszett meg a kép. A kiállítást tudom ajánlani mindenkinek akit érdekelnek a 100-150 évvel ezelőtti festészet remekei.

Újabb napok teltek el, és még mindig tunya vagyok írni. Bár hozzá kell tenni, nem sok minden történik a B107 háza táján. Pénteken az este egész jól alakult, ámbár olyan heringezés volt hogy nem ártott volna egy konzervbontó a zsebbe. Már tudjuk milyen sprotninak lenni négy fal és sokad magunk társaságában. Szimpatikus volt a hely azon oknál fogva hogy nem voltak nagyon a pesti szórakozóhelyeken rendre megjelenő tahó csordák. Itt is volt egy-két intelektuel, akinek nem volt gyerekszobája, de alapjában véve korunkbeli - esetenként - normális arcok voltak lent. Az este "negatív" mélypontja volt mikor kiderül hogy Pocahontas kabátja nincs a ruhatárban. Lévén hogy valaki kikérte és mivel nem volt az övé ezért lerakta egy halom ruha közé a ruhatár mellé, ami valljuk be nem vall sok észre.....
Szombat a másnaposség és a szunyálás jegyében telt, mindenki csak tengett-lengett miközben vakarózott. Gyűjtötte mindenki az erőt a következő napra...akarom mondani estére. Vasárnap nem csak a hét, hanem a "téli vakáció" utolsó napjára ébredhettünk. Bár erősen kétlem hogy akkor kelt a nap mint amikor én. Akkor igen csak későn virradt volna meg...... Napközben a szokásos vegetálás jellemezte a koliban egyre sűrüsödő "embertömeget". Este eme kolosszális tömeg kilátogatott a vadiba. Gyakorlatilag csak geosok voltak a klimóban a pultost és a nagydarab "inast" leszámítva. Természetesen tudtára adtam az embereknek hogy megjöttem. Erre egy pohár személyében találtam meg a megfelelő eszközt, ami darabokra tört a földön... A szokásaimhoz képest elég korán leléptem Cuk'bá, Stand-Up és a lányok társaságában. Útközben irányt váltottunk a fiúkkal a gyomrunknak engedelmeskedve....úti célunk a McDrive volt. A kis kirándulás okozta fagyások  kíséretében visszatértünk a Tesco-ba. Este még természetesen megvolt a szokásos filmezés. A műsoron ezúttal az Ameddig a lábam bírja c. film volt. Elég mélyreható volt, bár olvastam a film történetéhez hasonló könyvet, ez is egy hasonlóan "átélhető élményt" ad a nézőnek.
Hétfőn átestünk a tűzkeresztségen ami a második félévet illeti. Szerencsére csak 5 órával indítottuk a hetet illetve ehez a "luxushoz" jött még az hogy 10 re kellett bemenni. Azt hiszem szeretni fogom ebben a félévben a hétfőt. Ellenben a mai nap a 8 órájával már kicsit húzós..... Apropó mai nap! Nem volt egy sétagalopp, az biztos. Reggel olyan cudarul keltem mintha agyonvertek volna....suliban megjött a torokfájás, illetve később a vállfájás, ami körülbelül felért azzal mintha kalapácsokkal egyengetném a bal vállizületemet, ráadásul a nap előrehaladtával egyre gyöngének éreztem magam.....fantasztikus. De tényleg! Ha holnap is úgy kelek mintha beleszartak volna a számba és még a zergék is agyontiportak, akkor tuti hogy meha előadás helyett a dokihoz megyek. Gyakorlatom úgyis csak déltől van háromig. Arról azért nem akarok lemaradni, hiszen azt pótolni kell, és inkább holnap szédölgök 3 órát és pihenek másfélnapot csütörtökkel bezárólag, mint hogy csütörtökön kelljen geodra mennem. Cuk'bá-t is lehet sikerült befertőznöm:( bár nem állt szándékomban. Hiszen ma jött ki rajtam és nem szokásom a közösen használt cuccokat lustán elmosogatni, ezért gyanítom nem én vagyok a gonosz vírusgazda.... A gyógyulás érdekében asszem még nyomunk egy lanparty-t a srácokkal, meg lehet filmezek megint egy kicsit...de csak okosan!..
 

Megint sokat lógok a blogot illetően....meg is kaptam. Az elmúlt egy hetet főleg lustálkodással ütöttem agyon, lévén hogy nem sok mindent kellett tenni napközben. Így is volt néhány érdekes eposza az elmúlt heteknek. Ezek közé tartozott többek közt hogy szombattól keddig kellett böjtölnöm mire neptunon feltudtam venni a tárgyaimat, ellenben többek is állították hogy már hétfőn délelőtt lehetett felvenni a tárgyakat. Lehet hogy kaptam valami rám specializált neptunt....ami megfelelő időeltolódással közvetít mindent felém, amiről a többiek már napok óta tudnak.
Tegnap újra tanúbizonyságát kaptam hogy Cuk'bá takarításból jelest kaphatna. Röviden....az egyhetes aszott szeszek és szemetek ott álltak az asztalon, bár erre előre felkészített! De még így is bírt újat alkotni. Bár azért hozzá kell tenni, hogy később szépen rendberakta kotorékunkat.
Elméletileg ma elmentünk volna beiratkozni.....elméletileg! A gyakorlatban: nem tudtunk időben felkelni, illetve a a korábban előttünk próbálkozók felvilágosítottak minket hogy a TO-n elég anarhikus állapotok uralkodnak, révén hogy a két delikvenst úgy elhalytották a suliból ahogy kell. No comment. Ahelyett hogy most szép nyugodtan elintéztük volna a dolgainkat. Ehelyett a rohadt nyűgjeinket intézhetjük jövő héten, mert ugye akkor annyi időnk lesz a suli meg egyéb teendők miatt!! Még a koli miatt is futkározhatok a mert a Kar-os kockák nem tudják bevinni a rendszerbe az adataimat....:(
Legalább az esti iszogatás kárpótol majd......remélem.

Eltelt egy újabb hét írás nélkül.....trehány volnék? Megeshet, vagy csak egyszerűen az elmúlt egy hétben nem sokszor voltam igazán "magamnál". Hétfőn újabb vizsgára mentem geometriából, amit igen hosszú várakozás után lett eredménye. Ennek hatására még ha nem is vagyok kifejezetten ideges fajta, a vizsga és az eredményhirdetés között elég idegbetegnek éreztem magam. Sajnos Stand-Up-nak és a lányoknak nem sikerült.... valahogy én sem örültem neki olyan kicsattanóan mint azt előtte gondoltam volna. Sajátos együttérzés?? Lehet. A lényeg hogy ahogy a többiek le voltak lombozva úgy én is rossz kedvvel tekintettem a hét napjaira. Valahogy nem volt semmihez se kedvem.....de persze a semmittevéshez sem volt kedvem. Unalmamat a megnövekedett szabadidőm miatt a gép előtt, kártyázással és némi főzéssel próbáltam agyonütni. Több-kevesebb sikerrel sikerült is.
Szerda este egy kis sörözésre sikerült invitálni a csapatot. Ez mondjuk kifejezetten tetszett. Eddig Stand-uppal és a lányokkal nem sűrűn kocsmáztunk együtt....bár ebben az esetben csak egy sörről volt szó. Mielőtt kimentünk volna Dreher-be Stand-uppal pont azon tanakodtunk vajon megismernek e még a pultosok - hiszen korábban elég gyakran jártam arrafele Ajje és Axl társaságában. Mikor a pulthoz léptünk csak a "szokásos" kérdést kaptam:) A lányo és Stand-up egy sör után haza lépett, ellenben mi Dinivel maradtunk még egy kicsit Intiékkel.
Csütörtökön haza araszoltam a szálingózó hóesésben. Szerencsére járt a MÁV, bár a helyválasztásban kevésbé voltam szerencsés......a szomszédos négyesben ült 3 középiskolás csaj, akiknek az IQ-ja erősen komolyan konvergált a nullához. Amennyit hallottam elvétve beszélgetésükből, a fő téma az volt hogy hogyan mondjuk más szóval a káromkodásainkat..... Néha már kínomban felsírtam volna. Szerencsére félúton leszáltak... Tegnapra virradólag sikerült kialudnom magam......megint délben pattant ki a szemem. Délután némi házimunka é lötyögés után a haverok elhívtak egy kis sörözésre. El is mentünk az Andersenbe...tetszetős kis hely volt, jó árakkal. Nekem elnyerte a tetszésemet. Éjfélre természetesen hazakerültem, hiszen Neptunon felakartam venni a tantárgyaimat, illetve mert már fáradt is voltam. Naná hogy még most sem tudok felvenni semilyen tantárgyat.. no comment

Az utolsó bejegyzésem óta eltelt nem egész 6 nap alatt sokminden történt, meg sokiminden történhetett volna. Kezdve ott hogy vasárnap a felkészülést sikerült komolyan venni és elég sokáig nyúztam is magam, de végül este 10 fele beadtam a derekam és fölhagytam vele. Másnap mikor elmentünk vizsgázni kicsit keserű szájízzel olvastam végig a minimumokat, mert az első számomra nevetségesen nehéznek míg a második nevetségesen könnyűnek találtatott. Ennek fényében a vizsga nem sikerült. Délután újra neki álltam a matek minimumok beseggelésének. Este Stand-Upnak és Csendeskének köszönhetően családias hangulatban töltöttem a vacsorát. Apropó vacsora.....nos igen, az a vacsora elég fura színek kavalkádjában készült. A lidl-is virsli vize ugyanis halványan felvett némi zöld és barna színt az árnyalatai közé...étvágygerjesztő volt. Kedden a hétre jellemző algoritmus folytatódott. Tanulás, evés,tanulás,szükségletek,tanulás,evés,tanulás,szükségéletek,szükségletek,........ Eljött a szerda! Hát nem így képzeltem a vizsga előtti utolsó napomat..... Reggel a fúró iszonyatos vernyogására ébredtem...reggel 8kor!!! Aztán mikor lefürödtem és felöltöztem, tudatosult bennem hogy valami nincs velem rendben és orvoshoz kell mennem, így felvertem Ajje-t hogy legyen olyan kedves és kísérjen be a korházba, ahova természetesen beutaló kellett, ezért átvágtattunk a város másik vége felé lévő egészségügyi létesítménybe ahol a doki 1 perc alatt lediagnosztizálta peoblémámat, amire kaptam gyógyszert és azóta is gyógyulok...jóértelemben. A vacsora megint csak társasági életmódra sarkalt lévén hogy Stand-Uppal melegszendót varázsoltunk és erre vevők voltak a lányok is. Nem is bántam ezeket a családias eseményeket, mert amúgymeg egész nap be voltam zárkózva a vackomba így elég magányos életet éltem. Csütörtökön természetesen elaludtam az időt, így reggel nem keltem fel hogy tanuljak még, hanem aludtam inkább 8:45-ig és így mnetem vizsgázni. Hát a vizsga nem volt semmi...... mikor beadtam a lapot, teljesen meg voltam győződve hogy bukta de legalább a minimumokat biztosra tudtam. Mikor délután bementem az eredményekért CsZ egy feladatot tolt az orrom elé, amit némi habozás és gondolkodás után megoldottam neki így meglett a matekvizsgám!!!! Stand-up eredményét is elkértem akit meg telefonon értem el, és hallhattam amint a buszvégen örjöng örömében. Koli fele menet vettem két sört és megittuk őket az ősökkel a nagy eredményre:) Utána cuccoltam haza, hogy amint hazaértem aludjak 3 órát és 9kor térhessek magamhoz. Mára virradólag délután 2 kor keltem fel így abszolút nem volt tevékeny a napom.....mondhatni naplopó voltam. Ezen holnaptól/vagyis mától változtatni kell, ha hétfőn geometriából át akarok menni!!!!....

Tegnap a maihoz nagyon hasonló állapotban keltem. Délután 1 óra, ebédidő..... És cefettül nyúzottan. A gyors ebéd után úgydöntöttem lelépek, mert nem volt már kedvem otthon maradni. Valahogy nem volt jó, unatkoztam, meg egyszerűen menekülni támadt kedvem. Így 3kor vonatra száltam és elindultam. Este a szokásos bevásárlás után tanulásnak adtam a fejem. Tanulás közben azonban LL-től bíztató híreket kaptam a vizsga nehézségét illetően. Ennek tükrében komolyan bizakodom a jó eredményben. Két minimummot meg egy feladatot 100%-ra csak össze tudok kapálni. Bár inkább tanulok természetesen, nem akarok kockáztatni. A héten még matekra is elmegyek valószínüleg és jól jönne előtte a sikerélmény. Este nyomtunk egy szokásos kocka party-t a srácokkal. Sigidivel elcsépeltünk mindenkit. Aztán még ledőltem filmezni. Megnéztem a Háborús fenecad című alkotást. Nem volt a film egy kasszasiker, de nekem tetszett. Akit érdekel nézze meg, szintén jó lélektani film, mint a Napola. Mondjuk mást akartam volna megnézni, de azt meg nem tudtam sehonnan letölteni. Ugyanis nagyon érdekelne az Út a vadonba című film, de este sehonnan nem tudtam lehúzni:( Na elég a csevejből, neki kéne ndulni a geometriának!

Tegnep nem volt már erőm írni, ezért lustaságomból egy napot toltam. Ahogy szerdán későn eldőltünk és feilmeztünk, merthogy Cuk'bát is megfertőztem az esti filmezés kényelmével. Nos 4kor kikapcsoltam a gépet, de annyi mindenen zakatolt az agyam, hogy fél ötkor útba kellett ejtenem a lépcsőházat hogy megetessem Sebastiant. Aztán visszafeküdtem a vackomba, de reggel 6ig nem jött álom a szememre. Kicsit fáradtan és bódult állapotban kapott el a 6ra felhúzott ébresztés. Még fél 7ig fetrengtem mert egyszerűen kedvem nem volt felkelni. Aztán mégis megtettem. Szokásos algoritmusokon túlesve, benéztem Axl-ékhez, és felkínáltam neki a kora reggeli kelés örömére egy kávét. Megint kimentünk a lépcsőházba és füstöltünk egyet, majd visszamentem a szobába és nekiültem tanulni. Kilencig elég jól ment. Közben Stand-Up hazalépett bár csóri valahol elhagyta a Geom jegyzetét. Negyed 10 magasságában elindultam a suliba hogy résztvegyek első matek vizsgámon. Elég furán ment. Lévén hogy 1 minimumot egyáltalán nem tudtam a másikat meg hát, elég furán írtam le, pedig utóbbit a vizsga előtt 10 percen át toltam a fejembe......nem ment bele:( Aztán a feladatokat meg szerintem egész jól megcsináltam, ugyhogy lehet meglett volna mégis elsőre ha tudom azt a fránya minimummot. Matek után visszacsattogtam a koliba és összecihelődtem, majd szépen leléptem haza. A pályaudvaron találkoztam Szaxistával, akivel így végigdumáltam a vonatutat. Sötétedésre szépen haza is értem, aztán vettem egy 180 fokos fordulatot és elmentem elintézni a külső vinyót Pocóhoz. Sikerült beszereznem az edigitalosoktól olyat amit már régen kinéztem. Remélem jó tartós lesz.
Ma egy picit elaludtam, nem sokat, csak egy picit...........fél 2 kor keltem fel. Főztem egy kávét és nekiálltam tanulni a Geom-ot mert hétfőn meg abból vizsgázom és nem akarok elcsúszni vele. A délután nagyrészét ennek megfelelően töltöttem, hiszen a szakadó esőben nagyon nem volt kedvem kimenni sétálni, pedig jól esett volna. Mindegy. Lassan bevágom a szunyát, de előtte még megnézek valami filmet..... A szokás hatalma!
 

Negyed egykor virradt meg számomra a nap, és nem túl fitt állapotban ráadásul. Gyorsan észheztértem a gondolattól hogy csak egy napom maradt felkészülni a vizsgára. Ennek a nyomós oknak a tudatában áttanultam a napot. Este tízkor mikor már a szemem kifolyt az olvasástól, illetve a fejem lerobbant a sok magolástól....minimumokat csak így lehet tanulni, sajnos. Az egyhangúságot Cuk'bá Intéző és LL törte meg....lehívtak délután fél négykor az udvarra.....hófaszt építeni. Röpke 45 perc és már állt a pénisz! Mi meg átfagytunk és eláztunk. Az "építkezés" után folytattam a tanulást, közben némi táplálkozást beiktatva.
Este kicsit kiborult a bili, mikor valaki szólt hogy a pénisz igen impotensé vált, lévén hogy valaki feldöntötte a hómacival egyetemben, ellenben a kretén barom még le is hugyozta az egyik herét.....no comment. Gondolom a középsulisok voltak a szomszédból. Kicsit fegyelmezni kéne őket......póráz,gumibot,sokkoló! Napközben míg tanultam, újra kezdtem hallgatni a régebben agyonhallgatott zenéimet... azt hiszem újra rákaptam a Toolra. Este egy kis lazítás aztán most itt óülök és készülök hogy még egy filmet lenyomok. Nem tudok nagyon aludni.......