Visszajöttünk a szünetről és szinte minden változatlanul folyik a medrében. Talán minden túl változatlan, ha lehet így fogalmazni..... már-már monotonításba hajlik a napok múlása. Meg kéne törni valamivel, de erre még várni kell.....jelenleg előreláthatóan az elkövetkező 36 órám még maga lesz a tömör gyönyör. Holnap, azaz inkább ma geometriából lesz számonkérés, holnap pedig geodéziából írhatom a pótzh-t, amihez nincs túl sok kedvem. Pedig valamelyest szeretem ezt a tárgyat.
Azonban a szünet alatt összeszedett láncokat valahogy még most sem sikerült ledobnom, még mindig nyomnak és gyűrnek maguk alá. Egyszerűen menekülhetnékem van még mindig, elfutnék........el a messzeségbe, ahol csak magam vagyok, és megszabadulhatok a gondolataimtól. Lassan mindenből sok van odabent. Nem az én asztalom az őrjöngés - bár szerintem néha meg bírnának cáfolni - de ha nem "könnyítek" magamon, akkor valamitől egyszer csak kibújik a szög a zsákból és valaki olyanon töltöm ki a "haragom" akit meg nem akarok bántani........mert úgyis csak akkor venném észre magam, amikor már elszóltam magam. Rossz tulajdonság. Most is csak bagoly módjára "virrasztok" és írok. Nem jön álom a szememre. Mostanában erőt vett rajtam a rendszertelen alvás szindrómája. Csak jár az agyam. Utazom a képzelet hullámain....ellenben álmokból nem lehet várat építeni, ugyhogy ki kell magam zökkenteni ebből a kerékvágásból. Változtatnom kell........

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.