A dögrovás ötödik napján végre elmúlt a nyomasztó fejfájás és most már a gigám se fáj. Ellenben tegnap reggel óta élvezet köhögni...ugyanis péntek reggel míg a Szezám előtt böjtöltünk hogy átjussunk az úton, sikerült egy szép, mélyhangú, köhintést produkálnom, aminek következtében már muszály volt zsebkendőhöz nyúlnom, ha nem akartam egy komplett spanyol csigát tartogatni a számban....már vártam mikor kezd el mozogni a sárga kis ördög.
Alapvetően az első hét nem volt egy kifejezetten nehéz "jelenség". Még a keddi nyolc órányi agytumor-képző maraton sem volt sok....szerencsére úgy-ahogy az is elrepült. Ellenben a torokbaj miatt kicsit mégis szar volt a hét. Hiszen nem kellemes minden estét végig krákogni, vacogni, fulladni.... De legalább már túl vagyok rajta.
Mára ellenben találtam megfelelelő programot... elmentem a szépművészetibe! Volt egy kiállítás a francia festészet remekeiből melyet a Puskin Múzeum jóvoltából láthatott a nagyérdemű. Annyira nem rajongok a festészetért hogy minden kiállításra elmegyek, de ez jól hangzott, így amikor az ősök felajánlották, rábólintottam. A kiállítás az XIX. század közepétől a XX. század elejéig tartó időszak remekeit vonultatja fel, melyeket ez idő tájt a dúsgazdag orosz műgyüjtők vásároltak meg a főleg francia művészektől.

 Három kép volt mely kifejezetten tetszett, és megragadta elmémet. Nem mellesleg ilyen ritkán fordul elő. Az egyik egy van Gogh festmény, melynek címe: A börtön udvar

 A szemlélő számára talán nyomasztónak tűnik a kép. De mikor az ember élőben látja,.....valahogy egyből beletudja magát képzelni valamelyik rabnak a bőrébe......vagy csak egyszerűen a képzeletében lévő börtön négy fala közé, mely számára felér a rabok igazi börtönével, mely elzár, és bezár mindenki és minden elől.......

 A másik egy Eugene Carriere által festett kép volt, mely szintén jól sikerült és elég egyedi alkotásnak tűnt számomra. A kép címe ha jól emlékszem: Az anya csókja(nem biztos, nem emlékszem rá pontosan). A kép már-már talán ilyesztőnek hat, a "kísérteties" alakokkal. Ahogy a tapasztaltam eddig, Carriere több ilyen képet is festett, ahol a szereplők hasonlóan "szellemesek". Ellenben szerintem ebben rejlik a kép varázsa, ezzel lehet tökéletesen kifejezni a kép témáját, mondanivalóját.

A kiálításon látott képek közül a kedvencem talán André Derain: Fatörzsek című képe volt.
Annak ellenére hogy a képet elméletileg a művész a kubizmus hatásainak megfelelően festette, nekem kifejezetten tetszett. Szívesen elnézegetném a falralógatva..... Sajnos azonban nem vehető meg reális áron, márha egyáltalán eladó!? A lényeg hogy a kép elméletileg olyan, festési kultúra idején készült, melynek eddig látott művei nem, vagy csak kevésbé tetszettek. Ez azonban valahogy megfogott. Lehet hogy csak a kubista egyszerűsége, de ugyanakkor számomra kedves témája miatt tetszett meg a kép. A kiállítást tudom ajánlani mindenkinek akit érdekelnek a 100-150 évvel ezelőtti festészet remekei.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.