Nyakatekert 24 órám volt..... Tegnap a geodgyak után "haza"ugrottam pestre. Még fehérváron a p.u.-n belebotlottam két ismerős arcba. Tripla X és Vadóczka várták a vonatot, bár mint kiderült utóbb csak Vadóc jött vonatozni. Végig dumáltuk az utat, legalább nem untuk halálra magunkat. Pedig még beficcent a szokásos mávos késés is..... Már morogni támadt kedvem, csak kaptam az sms-t hogy fél 7kor van találka. Így legalább nem kések el..... Hazamentem ettem, kicsit rendbetettem magam, aztán neki a városnak.

Joye-val a metróba beszéltük meg a találkát. Pipa. Irány moszkva. Persze hogy mi voltunk az elsők, pedig mi sem időben voltunk ott. Lementünk matchba lévén hogy szomjasak voltunk... Közben szép sorban jelentkeztek az emberek. Mikor végre összeállt a nép, átmentünk kisjátszóra. Letelepedtünk és mindenkinek elkezdett járni a szája, - storyzgatott, és ivott a nép. Idővel átkívánkoztunk rézmálba, ezért elindultunk, a Mamut előtt leszakadt Sz negyedmagával, mert mentek koncertre. Ugyhogy megfogyatkozva de folytattuk az utat. Rézmálban a buli már rendesen ment, ugyhogy inkább a kerthelyiségre tettük le a voksunkat. Még hideg sem volt annyira... A beszélgetések tovább folytatódtak, közben pedig beért Mike két barátja is..... Végül valamivel 1 után jöhettünk el, már nem rémlik pontosan. Lévén hogy még volt időm dögivel, gondoltam elkisérem Joye-ékat hazafele. Közben még kicsit beszélgettünk, de ahogy láttam már máshol jártak kicsit. 2re értünk hozzájuk, gyorsan felpateroltam őket, lévén hogy mindketten majd kiestek a szájukon... bár Joye még dumálni akart a kapuban ácsorogva, de gyorsan meggyőztem hogy neki és a barátjának a kapun be kel lépniük, én pedig elandalgok.
 

(2 óra papír fecniken)
Mélypont. Mindenhol csak párokat látok. Tesze-toszán vánszorgok a vácin, majd a körúton. A fizikális fáradtság ellenére az agyam jár....csörögnek, csattognak a fogaskerekek. Valahogy mégis sokminden megfog és elmerengek rajta. A Jászaiig bírom. Fáradt vagyok. Leülnék, de valahogy elhessegetem a dolgot, és inkább lesem mikor jön az éjszakai. Szálingóznak az emberek. A legtöbben láthatólag a Morrison's-ban voltak. Fáradtak,részegek,és csak haza akarnak jutni. Haza....vajon hol van? Nem tudom. Megint elöntenek az érzések. Megint benézek képzeletben a béka segge alá. Hirtelen megérkezik köhécselve az éjszakai. Felmászom. Mindenhol homályos tekintetek. Leülök a busz végében. Csak nézek ki az ablakon. Bámulom az esti várost. Nyugodt, csak a busz duruzsolását hallom és érzem magam alatt. Sorba vesszük a megállókat. Bámészkodom...közben önkéntelenül is a gyűrűt rakosgatom folyamatosan. Oda se nézek... csak valamivel próbálom terelni a gondolatokat. Nem akar sikerülni. Moszkva tér. Leszállok és nekivágok a sétának a déliig. Topogok az utcán. Valahogy már teljesen idegen ez a város...csak megyek, megyek ameddig célba nem érek. Egy szürke alak botorkál előttem. Talán korombeli. Majd láthatóan elégedett arckefejezéssel nyugtázza hogy hazaért. Haza. Gondolataimba mélyedek újra. Eszembe jut Dosztojevszkij
"Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved."
És milyen igaz. Megyek az utcán és közben magamba süllyedve írok. Szánalmas. De mégis örömmel tud eltölteni hogy van nálam egy tompa ceruza és ez a néhány papír. Nem a megváltás lapjai...csak a gondolataim tapintható formában. Kezd fogyni a hely a "lapokon". Elérek a p.u.-ig, de még be van zárva. Egy srácot most küldenek el a biztonságiak, hogy jöjjön vissza 3 kor. Ránézek az órára...2:34. Útnak indulok hogy leülök a gödörben az egyik székre. Mind vizes, pzs-vel meg nem állok jól. Elindulok hogy teszek egy kört. Azonban inkább kiülök a gödör felső széln lévő márványos korlátra. Lógatom a lábam. Alattam a mélység. Néha egy kis szellő fúj. Rágyújtok. Mélán belebambulok a dobozba és számolok. Kevés. Rengeteget elszívtam az este. De jól esik. Míg szívom, farkasszemet nézek a déli hatalmas és romos épületével. Csak bámulom. Csend és nyugalom honol. Néha egy-egy taxi húz el az Alkotáson vagy a Krisztinán. Izgatottan nézek az órára.....2:48. Ólomsúllyal telnek a percek. Csak a tagjaimban érzek fáradtságot. A lógatástól kezdenek elgémberedni a lábaim. Még van egy kis hegye a ceruzának. De lassan hídkábel vastagon fog. A papír is fogy. Elő kéne venni az agyam, de használhatatlannak érzem a memóriám. Telítve van az agyam. Csordultig van. Villamost hallok a távolból. Kisgyerek módjára jajgat ahogy kanyarodik. Újra időt nézek....2:56. Leszökkenek a járdára.... Csoszorászom a nedves aszfalton. Megállok a peronokhoz vezető lépcsők előtt. A kordonnak már nyoma sincs. Felmászok. Körös körül sehol senki. Csak magam vagyok. 2-es vágány. Kimegyek a vonathoz. Utolsó sorok. Itt a vég...elfogyott a papír, és a ceruza is olyan tompa mint egy fatuskó. Felkapaszkodom a szerelvényre.....Még fél óra. Szerencse. Találok még egy szórólapot. Egy fehérvári srác is felszált velem a vonatra. Beszélgetünk. De hamar elnyomja az álom, megkér hogy ébresszem majd föl ha ott vagyunk. Bólintok......2 perc után már csak a békés szuszogást hallom. Mintha a vagon lélegezne. 3:18. Bámulok át a másik vonatba. Üresebb mint a miénk. Elmélyedek, és a gyűrűt rakosgatom.... Közeleg az indulás. A kaller is már föl alá járkál és kapcsolgat mindent. 3:33. Meglódul végre a vonat. A külső vágnyrengeteg közepén járunk. Idegenné lett ez a város. Minden idegennek tűnik. Egykét régi emlék jár a fejemben. Bohém nyári emlékek. De homályosodik minden. Tompán nézem a már ismerős "tájat". Minden az éjszaka sötétjébe burkolózik. Ahogy halad a vonat, egyre több a felszálló az állomaásokon. Mindenki igyekszik a munkába. Utolsó betűk. Ürességet és magányt érzek....nem többet. Lehet az alkohol. Már nem tudom.....
Én vagyok Dosztojevszkij embere....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.