A kapkodás nem erősségem. Bár az élet sem volt az az utóbbi 60 órában. Hétfőn még egész épelmével bírtam a napot. Kellemesen kialudtam magam, miután előző nap a normafai kiruccanás álltal okozott fáradtságtól este már csak vízszintbe kívánkoztam. Hétfőn pedig kellet az energia, hiszen este 8ra mehettünk melózni I.-vel. Életemben először dolgoztam hipermarketben.....hát vegyes a kép. Az oké hogy kaptunk egy csinos bért az éjszaka lenyomott 10 óra melóért. De a leltározás és az utána történő feltöltés elég idegörlő....meg izület örlő is. Tudom nem fenékig tejfel az élet... és minden diákmelónak próbálom a pozitívumait nézni, de itt kevés volt belőle. Mikor hazajöttem és túl éltem az I.-vel való közös buszozás közben elszenvedett back-flasht, csak azt éreztem hogy ragadok mint egy vödör ragasztó. Gyors nagygenerál, aztán alvás. Dél helyett persze délUTÁN tértem magamhoz...egész konkrétan Joye hívott estére koncertre. Mind ezt délután 4 kor....még szerencse lehet éjfélig aludtam volna.
Az esti agyradír újabb ütést mért az agyamra illetve annak maradványaira, melyet még a jövő héten használnom kéne. Majd óvatoskodunk addig...
Azért jó tudni hogy a hétnek lesznek még szép pillanatai....holnap tüdőszűrő, pénteken utazás, vasárnap utazás. Nyáron nem akarok utazni, veszteg akarok maradni. Mindenki jöjjön házhoz. Húzzon sorszámot aztán jöhet fogadási időben....
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.