Újra itt, és tényleg itt - a koliban az ágy szélén ücsörögve - dúdolgatom az élet dalát. Az talán túlzás hogy dúdolom, de tengetem a perceket,órákat, és napokat. Cuk'bá szokás szerint már az igazak álmát alussza. Nem tudom hogy csinálja hogy elfekszik, és paff... már alszik is. Majd elkérem tőle a receptet.
Megint csak elég hosszú idő telt el mióta utoljára írásnak adtam a fejem. Törtétnt egy s más. Újabb évvel lettem öregebb. Ennek megünneplésére a sráck szerveztek egy jól sikerült összeröffenést pesten, ami nagyon tetszett. Bár tény hogy egyúttal osztálytalálkozónak is meg lett hirdetve az esemény. Jó volt sok régi arcot látni, és sok régi emléket felidézni, amin jókat kacarásztunk a "nagy idők" távlatából visszatekintve. A buli végül olyan jól sikerült hogy igen csak "korán" térhettem haza.
Az elmúlt hét erős mélyrepüléssel indult. Az események láncolatába nem akarok belemenni, de a hétfő kb 10ből -10-et ért el. Pláne a matek pót után, melynek kiosztása köben csabina újabb fantasztikus megjegyzésének lehetettünk fültanúja. Aztán következő nap csordás osztott ki, mert kicsit szórakozott voltam az óráján, ......többedmagammal. Valahogy nem hoztak "lázba" a tanulmányi és viselkedésbeli problémák miatt elszenvedett sérelmek.


Csak várok, várok de nem tudom már mire. Hogy tárgyilagos legyek, egy választ várok.....már jó ideje, de sehogy sem kapom meg. Már-már mániákusan kutatom a válasz nyomát....mint egy 5 éves gyerek a fa alatt az ajándékokat karácson idején, néha pedig szomorkás hangulatban, de legbeleül titkon reménykedve hogy mégis megkaptam. Mondják hogy kitartónak és rettenthetetlennek kell lenni. De ahogy a mai világot látom inkább tuskónak és dúsgazdagnak. Ez a "tuti" páros................ Én inkább maradok kitartó és rettenthetetlen. Tuskónak lennem még könnyű feladat lenne, de dúsgazdagnak már kicsit problémás:) Mindenkinek önmagát kéne adnia, talán ez lenne a legfontosabb, de mit tudjuk nagy az isten állatkertje és alacsony a kerítés, ezért kevesekben van meg az amit a sokaságnak is át kéne vennie.
Csak sokak számára az egyszerű és "hétköznapi" erények elérhetetlenek. Megfizethetetlenek. Elvakulnak a közegtől amibe születtek és amiben mozognak.... És előbb...vagy utóbb...nem látják a fától az erdőt, és csak a csordaszellem irányítja őket. Elvesznek abban amit sokan szürkeségnek neveznek...... Egy monoton, egy "ritmusra" mozgó méhkasban....mely mindenkiből kivesz valamit, hogy egy alaktalan "valamivé" gyúrja azt át, és ebből éljenek a "szorgos méhek"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.